Ezért nem nyújtanak tartós megoldást az étvágycsökkentő szerek, hiszen ezek az étvágyat ugyan elűzik, de azt nem adják meg, ami valóban hiányzik. A klasszikus diéták, amelyek bizonyos ételek teljes megvonását írják elő, szintén vezethetnek ingeréhséghez. A tiltólistán szereplő ételek még hosszú ideig hiányozni fognak, ezért érdemes az étrendet lassan, fokozatosan megváltoztatni és a teljes kiiktatás helyett a megfelelő mennyiségben és időpontválasztásban gondolkodni.
Egy gyakori hiba a fogyni vágyóknál a “majd” elve, amikor kellemes, örömet nyújtó elfoglaltságokat a kívánt testsúly elérése után, jutalomként tartogatják maguknak. Ehhez akár önutálat vagy önmegvetés, alacsony önértékelés és szégyenérzet is társulhat a jelenlegi testsúly, testalkat miatt. Az önbizalom csökkenése egy idő után a társas kapcsolatokra és a párkapcsolatra is kihathat (a párkapcsolat kiüresedése pedig szintén okozhat ingerhiányt). Idővel így egyre több élmény kerül a “majd” kategóriába, ingeréhséget okozva a jelenben. “Majd ha lefogyok, akkor csinosabb ruhákat fogok viselni, majd akkor elmegyek táncolni, ismerkedni, majd akkor felkeresem a régi barátaimat… majd akkor szeretni fogom magamat.” 

Pedig a pozitív, kikapcsolódást jelentő élményekre szükség van a fogyáshoz. Ami igazán hizlal, az nem a cukor, a szénhidrát vagy a zsír, hanem az önutálat, az önbizalom és az önszeretet hiánya.

Az életmódváltás első lépése tehát, hogy megfogalmazzuk a valós, ki nem elégített szükségleteinket, és megkeressük a módot, hogy ezeket átélhessük. Próbáljunk ki új tevékenységeket (hobbikat, sportokat)! Keressünk élményeket! Ne féljünk az újtól, a kihívásoktól!

Ha szeretnél többet megtudni a pszichológiai éhségről, ha szeretnéd megérteni az elhízásod lelki hátterét és kész vagy megszüntetni az okokat a tünetek kezelése helyett bátran ajánlom Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása című könyvét és a mashogy.hu oldalt.