A legtöbben úgy élik mindennapjaikat, mint egy robot. Megelégszenek azzal, hogy a testük működik, sőt természetesnek veszik ezt, és semmit nem tudnak a belső folyamatokról. Ha csak kicsit romlik el, nem foglalkoznak vele, ha nagyon, az orvosra bízzák a probléma megoldását. Sokszor hasonló a helyzet a mozgással is. 

Nemrég egy szerencsétlen baleset folytán a csuklómra estem. Szerencsére megúsztam egy zúzódással, azonban napokig nem tudtam mozgatni és terhelni, bizonyos mozdulatok pedig még mindig fájdalmasak. A hasonló típusú sportsérüléseknél az első időszakban jegelni, kímélni és pihentetni kell az adott területet, utána viszont mielőbb el kell kezdeni a mozgatást, hogy az izmok, szövetek ne tapadjanak le, megmaradjon az ízület természetes mozgástartománya.
Az utóbbi időben teljesen elragadott a fascia-tudomány, úgyhogy szinte mindenhol izomláncokat látok, összefüggéseket keresek, és tesztelek. Legfőképpen magamat. 🙂

Tehát, a nagykönyvben leírtak szerint az első napon szinte mozdulatlanul tartottam a csuklómat. Estére a vállam elkezdett fájni. A folyamatos, kényszeres tartás miatt a bicepsz izmom hosszú feje teljesen beállt, olyan feszes volt, mintha gitárhúrt pengettem volna, ahogy végighúztam rajta az ujjam. Ezért a csuklómat és a karomat egy speciális kineziotape technikával beragasztottuk, aminek a segítségével az ízület egyszerre lett stabil és dinamikus (a tape megtartotta, de bizonyos mozgásszabadságot adott is). Ennek köszönhetően a bicepszem felszabadult a folyamatos terheléstől, és a vállfájdalmam órákon belül elmúlt.

kineziotape_szeged

A következő napokban próbáltam mozgatni minden irányba, kerestem a határokat. Aztán pedig fokozatosan elkezdtem terhelni. Minden mozdulatnál egyszerre figyeltem a csuklómban és a testem más részein keletkezett érzeteket. Észrevettem például, hogy fekvőtámasz helyzetnél az egészséges oldalamra terhelek, annak ellenére, hogy nagyobb nyomás sem okozott fájdalmat a csuklómnál. A tenyér felfele fordítása még mindig meglehetősen fáj. Bármennyire is szeretném csuklóból fordítani a kezemet, sokszor vállból, sőt egész testből kompenzálok.

Úgy tűnik a testem már automatikusan átállt egy csuklókímélő üzemmódba. Mindez néhány nap leforgása alatt.

Miközben mozgatom a kezemet, karomat, tágítom a kissé beszűkült csukló- mozgástartományomat, azon tűnődöm, hogy:

  • ha néhány nap immobilizáció ilyen hatással van a testemre, akkor mondjuk egy 6 hetes gipsz milyen hatással lenne?
  • ha nem figyelnék a megfelelő rehabilitációra, akkor vajon egy fél év múlva a könyökömben, a vállamban vagy valahol egészen messzi részen lenne fájdalmam a beszűkült mozgástartományú csuklóm miatt?
  • ha nem éreznék fájdalmat a mozgástartományom határánál, természetesnek venném, hogy “csak” ennyire vagyok képes pl.: nem tudom elvenni a visszajárót a boltban a bal kezemmel?
  • vagy egyszerűen csak megszoknám, és normálisnak tartanám azt, hogy nem tudom a tenyeremet felfele fordítani, és ha azt akarom, hogy lássam a tenyerem, nekem kellene lehajolnom érte?

Ahogy ezen elmélkedem, rájövök, hogy a mozgás szabadsága a legnagyobb szabadság, és hogy milyen sokan estek rabságba a testük börtönébe, úgy, hogy igazából nem is tudnak róla…

Te előre tudsz hajolni és megérinteni a lábujjadat nyújtott lábbal?
Ki tudod teljesen nyújtani a karjaidat a füled mellé?
Le tudsz guggolni úgy, hogy a sarkaid lenn maradnak a talajon?
Hátra tudsz nézni a kocsiban tolatásnál vagy a tükröt használod?

NYÚJTS, MOBILIZÁLJ, FIGYELJ A TESTEDRE,
HISZEN EZ AZ EGYETLEN HELY, AHOL ÉLHETSZ!

two-daniel-proietto-1_1000Daniel Proietto in Russell Maliphant’s Two x Two.
© Jim Markland @James Rowbotham Dance Photography www.frozenmotion.co.uk.
avatar-testimonial-courses

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Aliquam accumsan est at tincidunt luctus. Duis nisl dui, accumsan eu hendrerit sit amet, rutrum efficitur lacus.

Amy Adams
Creative Student

Over 12,000
5 Star Ratings

Rated 5/5 by 12,000 Students

Leave A Comment

Related Posts